- Milliókat ér a szer, amely megóvja a cserjét a pusztulástól, miután leszedték az éretlen gyümölcsöt. Eddig senki sem tudott összeállítani ilyen anyagot. Deckernek sikerült. Ötszázezer hollandi forintot kapott érte az államtól. Ekkor jött Borckman levele. Felszólított, hogy szerezzem meg a füzetet a banánoxid leírásával, és hozzam ide. Lopjam meg a legderekabb embert, a jótevőnket! Ezt végkielégítésnek veszi. Ha nem, akkor... Mit mondjak? Az apámat ismeri, a fivérem katonatiszt és én is... Eh... Szóval sok ember pusztulását jelentené... 

- Orosz katonacsaládból származom. Az apám, Milenko Sergius tábornok, Kolcsak admirális oldalán esett el. A forradalom elől én is megkíséreltem a menekülést, de sehogyan sem tudtam a határon átjutni. Moszkvában bujkáltam. Sok viszontagság után végre egy "okmányárus"-nál, aki más névre szóló személyazonossági írásokat árult, megvásároltam a szükséges írásokat. Peter Borckman névre szóló iratok voltak ezek. Ekkor hallottam először ezt a nevet. A feleségem, kisfiammal és néhány rokonommal, a forradalom első napjaiban vagyonommal együtt kijutott Párizsba. 

- Én láttam. A szobámmal szemközt kopogtatott egy ajtón, azt is hallottam, hogy valaki "igent" kiált. A hölgy belépett. A kilincsen egy férfikezet láttam, sötét kabátujjal... Ez bizonyos.

- Nem tudja kegyelmes uram, hogy hányas szoba volt.

- Dehogynem. A 102-es.

- Köszönöm...

- Érdekes. Azt hiszem, meglátogathatnánk Mr. Brunst. Nem gondolja, kapitány úr?

- Semmi kifogásom... De miért hívták ide Villiersnét? És ki volt az a férfi, akinek Sergius herceg csak a kezét látta?

- Villiersné ügyéről megvan a speciális feltevésem. Az egyetlen lehető megoldás...

- Talán közölhetné a megoldást.

Elder csak ennyit mondott. Maud torkát szorongatta az izgalom. A férfi itt van a szekrényben. És nem magándetektív! Csak úgy vállalta, mint a gyilkosságot. De hát ki? A sok szörnyűség dacára már az első találkozástól kezdve foglalkoztatta ez az ember. Bűnöző?... Nem! Érezte, kívánta... Nem az... ne legyen az!

- Ön beteg lesz, Borckman kisasszony - mondta Elder.

A kapitány benézett az ágy alá:

- Semmi.

Elder kinyitotta a szekrényajtót. Egy másodpercig farkasszemet nézett Félixszel.

- Itt sincs semmi - mondta, és becsukta a szekrényajtót.

Azután köszöntek és távoztak.